Amikor a nagyobbik fiamnak először szökött fel a láza 39°C fölé és már kezdett félrebeszélni, bevallom, nagyon megijedtem. Ilyenkor az ember elfelejt arra gondolni, hogy a láz igazából jó és hasznos, hiszen a szervezet így válaszol egy fertőzésre, így védekezik a kórokozókkal szemben. És persze az sem jut az aggódó szülő eszébe, hogy amikor lázas a gyerek, kis szervezete éppen védekező-mechanizmusát aktivizálja: ezért az azonnali lázcsillapító adásával a gyermek szervezete ellen dolgozunk.
Persze, amikor a kisebbik fiam négy napon keresztül lázas volt, mert összeszedett a Pincenapokon egy vírust, négy napon keresztül nem lehetett letenni, éjjel-nappal rajtam csimpaszkodott és csak szopni volt hajlandó, akkor már nagyon megsajnáltam őt. Védekező-mechanizmus ide, védekező-mechanizmus oda: esténként langyos hűtőfürdővel és egy nyugtató hatású lázcsillapító kúppal fejeztük be a napot, és kezdtük meg a végtelennek tűnő nyűglődős-szoptatós éjszakát.
Amikor ehhez a témához kerestem anyagot orvosi könyvekben és az Interneten, meglepődve tapasztaltam, hogy a láz és annak mibenléte, de főleg a lázcsillapítás milyen erősen megosztja nemcsak a szülőket, hanem még a szakembereket, gyermekorvosokat, természetgyógyászokat is. Ez a megosztottság abból adódhat, hogy a láztól való évszázados félelmek és a hozzá kapcsolódó lázcsillapítási hagyományok olyan erősen bennünk élnek, hogy hiába bizonyították be az elmúlt évtizedek kutatásai, hogy a láznak egyértelműen hasznos kórélettani szerepe van: a belénk rögzült félelmek – egyelőre – erősebbnek bizonyulnak.
Ezért arra gondoltam, megpróbálom a lázat több oldalról is körbejárni, nem kinyilatkoztatni, csak javasolni, így mindenki maga döntheti el, hogy melyik elmélettel vagy gyakorlati tanáccsal ért egyet, és melyiket alkalmazza akkor, ha a gyermeke lázas lesz. Azt azonban érdemes tiszteletben tartani, hogy a szervezetnél nincs pontosabb és okosabb „műszer”: pontosan tudja, hogy megbetegedés esetén melyik az a testhőmérséklet, amellyel a leghatékonyabban küzdhet a kórokozók ellen. Szintén nagyon fontos, és a gyakorlott gyerekorvosok és védőnők is erre törekednek, hogy minden egyes gyermeket egyedi esetként kezeljenek, hiszen ami az egyik kisgyereknél „bevált” lázcsillapítási mód, az nem biztos, hogy a többi gyermeknél is alkalmazható. És persze azt se felejtsük el, hogy minden gyermeknek – ahogy a felnőtteknek is - más a „tűréshatára”: vannak, akiket egy hőemelkedés is letörtté, bágyadttá tesz, más gyerekek ilyenkor még vígan hancúroznak. A lázas gyermeket azonban nem nehéz „felismerni”: rossz a közérzete, nyugtalan, fáradékony, étvágytalan, feje fájhat, szédülhet, pulzusa és légzése szapora. Jellemző lehet még a hidegrázás, verejtékezés, esetenként kábultság is.
Mindezek után lássuk tehát, hogy miért jó és hasznos a láz, miért nem veszélyes? Legfőképp azért, mert a testhőmérséklet megemelkedése (pl. baktérium- és vírusfertőzések esetén) a szervezet egyik első önálló, természetes védekezési reakciója a fertőzéssel szemben: a kórokozók ugyanis képtelenek elviselni a testben kialakult magas hőmérsékletet, így jelentős részük elpusztul. Ha a szervezet egyébként egészséges, akkor a fertőzéskor kialakuló lázat a keringési rendszer, a légzőrendszer és az idegrendszer is jól tűri. Ezért azt javasolják a gyermekorvosok, hogy nem szükséges 39°C alatti láznál rögtön lázcsillapítót adnunk a gyermeknek. A lázcsillapítás ellen szól az is, hogy értékelhetetlenné teszi a lázmenetet, így nem érzékeljük a láz oldódását. Ha viszont a kisgyerek huzamosabb ideje (egy napja) lázas (főleg, ha fél évesnél fiatalabb), vagy 39°C-nál magasabbra szökik fel a testhőmérséklete, használjunk fizikális-, és gyógyszeres lázcsillapítást, mellyel legelőször is a lázas kisgyerek közérzetének javulását érjük el. A csecsemők viszont érzékenyebben reagálnak testhőmérsékletük megváltozására, ezért fontos, hogy náluk még körültekintőbben és alaposabban járjunk el láz esetén. Egészen kicsi babáknál, újszülötteknél egy napja tartó láz után is érdemes orvost hívni.
Természetesen mindez nem vonatkozik a lázgörcsre (mely eszméletvesztéssel járó rángógörcs) hajlamos gyermekeknél, akiknél már a hőemelkedést is csökkenteni kell, vagyis náluk már 37,5 °C felett nagyon fontos a gondos lázcsillapítás. A lázgörcs és annak csillapításával kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, hiszen az elmúlt évtizedek kutatásai alapján kiderült, hogy a láz nem oka a lázgörcsnek, csak kísérője: így a lázgörcs kezelésében és megelőzésében a lázcsillapításnak nincs helye. Nekem szerencsém van, mert a családunkban még sosem volt lázgörcs (tudni kell, hogy a lázgörcsre való hajlam öröklődhet!), de ez utóbbi megállapítást bizony kétkedve fogadtam: szinte biztos vagyok benne, hogy lázgörcs esetén azonnal orvost hívnék, és azonnal arra törekednék (hűtőfürdővel és nyugtató hatású lázcsillapító kúppal), hogy a gyermekem lázát minél előbb csillapítsam.
Abban viszont megegyeznek az álláspontok, hogy a lázas gyermek odafigyelő gondoskodást igényel. Ilyenkor a gyermeket pihentessük le, öltöztessük könnyű, szellős ruhába, és/vagy csak könnyű takarót (vagy lepedőt) tegyünk rá. Akár 20 percenként mérjük meg a lázát, lehet, hogy hirtelen felszökik. (A lázgörbe alapján a láz általában délután 3-4 óra körül és este éri el a csúcspontját, délelőtt és éjszaka alacsonyabb.) Többször itassuk meg a gyermeket, a sok folyadék rendkívül fontos láz esetén, mivel a heves légzés következtében sok vizet párologtatunk el. Tápláló, de zsírszegény ételeket adjunk neki.
Amikor a láz a 39°C-ot eléri, próbáljuk meg fizikális lázcsillapítással - kímélő hűtőfürdővel, vagy borogatással (priznic) - csökkenteni. Ezek a módszerek megegyeznek abban, hogy a meleg testtől valamilyen úton hőt vonnak el. A túl drasztikus hűtőfürdő, vagyis ha túl hideg vízbe ültetjük a gyermeket, és ezt túl hosszú ideig alkalmazzuk, a hidegérzet miatt remegést vált ki a gyermekből, mely izommunka a testhőmérsékletet – szándékunk ellenére- növelni fogja. Ezért azt javasolják a gyerekorvosok, hogy ha hűtőfürdővel való lázcsillapításra kerül a sor: csak kíméletesen és igen rövid ideig alkalmazzunk. Akik még ezt a módszert is túl kíméletlennek találják, azok próbálkozzanak a borogatással, mely a vizsgálatok alapján a legkevésbé okoz remegést, így hőtermelést is. A borogatás fedheti a törzs vagy a teljes testfelületet, és történhet langyos vizes vagy állott vizes ruhával, lepedővel. A csukló, boka borogatása nem elegendő. Fizikális lázcsillapítással 5-10 perc alatt érhetünk el eredményt, de figyeljünk arra, hogy 38 °C alá ne vigyük a testhőmérsékletet. Ha a hűtőfürdő vagy a borogatás hatástalan, és a láz makacsul 39°C fölött marad, akkor az orvossal megbeszélt lázcsillapítót (kúp, szirup, csepp, tabletta) adjunk a gyermeknek. Nagyon magas láz (40°C) esetén mindig kombináljuk a két módszert, és mindenképpen forduljunk orvoshoz. Sok gyerekorvos a fizikális lázcsillapítást általában együtt javasolja a lázcsillapító hatású készítmények adásával, mivel a fizikális lázcsillapítás hátrányai (remegés, hőtermelés) így jobban kivédhetőek, illetve a két módszer kombinálása gyorsabb lázcsillapítást eredményez. Ezzel szemben vannak, akik csak 40°C felett javasolják a lázcsillapítót, és teljességgel elvetik a fizikális lázcsillapítást, mivel ezt inkább csak a gyermek „kínzásának” tartják, ezért a világ fejlett országaiban már nem is javasolják. A 41°C feletti lázról viszont tudni kell, hogy életveszélyes.
Azt, hogy milyen gyógyszeres lázcsillapítást alkalmazunk, a gyerekorvossal megbeszélve, a lázas gyermekre szabottan kell, hogy történjen. Néhány recept nélkül kapható fájdalomcsillapítónak lázcsillapító hatása is van. Hatóanyaguk a Paracetamol, amit csecsemők és kisgyerekek is fogyaszthatnak. Aszpirint nem ajánlatos gyerekkorban adni. Az első lázas napon még az orvosok sem tudják teljes mértékben megmondani, hogy vírus- vagy baktérium okozta fertőzésről van-e szó, de a második, harmadik napon már nagy valószínűséggel igen. Érdemes megjegyezni, hogy vírusfertőzésre nem, csak baktériumfertőzésre adnak a gyerekorvosok antibiotikumot. Arra viszont figyeljünk oda, hogy a lázcsillapítókat előírásszerűen használjuk, így a mellékhatások gyakorisága csökkenthető.
Fontos tudni: ha három napnál tovább tart a láz, és egyéb tünet is kíséri, pl. fejfájás, merev nyak, hasfájás, vizelés közben fellépő fájdalom, illetve, ha az érintett csecsemő vagy idős ember, mindenképpen forduljunk orvoshoz!
Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy a láz bizonyos határig ártalmatlan, ezzel szemben a felesleges, idejekorán használt lázcsillapítás csökkenti védő hatásait. A láztól való túlzott félelem felesleges és nem is veszélytelen lázcsillapításra ösztönöz bennünket. Egy egészen új felfogás szerint a lázcsillapítás bizonyos esetekben nem indokolt, a kizárólagosan alkalmazott, drasztikus fizikális hűtéssel csak a testhőmérséklet emelkedését érjük el.
Legjobb, ha a választott gyerekorvosunkra bízzuk annak eldöntését, hogy kinek és mikor ajánl, vagy nem ajánl lázcsillapítást, illetve ha a forgalomban lévő lázcsillapítók közül a leghatékonyabb és legbiztonságosabb készítményeket használjuk.
Annak a szemléletbeli változásnak, hogy a lázat ne veszélyesnek, hanem a gyógyuláshoz – szinte elengedhetetlenül – szükséges kísérő tünetnek tartsuk, bennünk kell megszületnie.
A cikket szakmailag ellenőrizte és jóváhagyta dr. Füzi Zsolt gyermekorvos.
(Balogh Anita)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nagyon hasznos írás, el is mentettem magamnak! Gratulálok! Több fórumon is terjeszteni kéne.
Evelin
Megjegyzés küldése