MINDEN, AMI KULTÚRA – Téli mentsvár

Amikor még egészen kicsi voltam, úgy rémlik, semmi kifogásom nem volt a tél ellen: imádtam szánkózni, hógolyózni, az iskolából hazafelé a méteres hóba „angyalt rajzolni”. Nagymamám mindennap a kiskályhán szárította az átázott ruhámat miközben a lelkemre próbált hatni, amikor így kérlelt: „Ugye csibikém, többet ilyet nem csinálsz?”
Aztán amikor már nagyobb lettem, gimnazista, a tél hirtelen „nemszeretem” évszak lett: az örökös fagyoskodás a buszmegállóban, nehézkes mozgás a millió ruhadarabtól kipárnázva, a fél órás öltözés-vetkőzés, sötét reggel, sötét este, és főleg a hólapátolás, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy már a téli hónapok gondolatától is kirázott a hideg, némi kiengesztelést csak a karácsony és a januári születésnapom hozott.
Pedig ha akkor tudtam volna, hogy ez mind semmi ahhoz képest, amikor az embernek kisgyerekei lesznek, és ezek a tortúrák (öltözés, levegőzés stb.) hirtelen megtriplázódnak. Egy háromévessel és egy egyévessel a sarki boltba elindulni (esetleg szánkóval), felér egy félnapos kalandtúrával. Kit öltöztessek előbb, mit csinál addig a másik, én mikor öltözzek, pulóver, sínadrág, télikabát, hótaposó, sapka, sál, kesztyű, takaró, párna a szánkóra…. Még szerencse, hogy hamar sötétedik (lám, hogy változnak a nézőpontok!), így a napi egyszeri levegőzéssel, úgy érzem, a lehető legtöbbet kihozzunk a télből.
Igen ám, de a fennmaradó időben, amikor a lakásba szorulunk a gyerekekkel, ember legyen a talpán, aki órákon keresztül szórakoztatni tudja őket. Főleg akkor, ha már minden karácsonyra kapott játékkal kiszórakozták magukat, ha már elolvastuk az összes mesekönyvet, elénekeltük az összes éneket, megrajzoltuk az összes állatot, megfőztük az összes ételt, végigberregtük az összes autót, megnéztük az összes mese dévédét, sorba raktuk az összes dinoszauruszt, voltunk törpék, horgászok, szakácsok, báboztunk Piroskáról és a farkasról, rajzoltunk, nyomdáztunk, gyurmáztunk… Kifulladásig…
Szóval ilyenkor jön jól, mintegy mentsvárként, a MESE-HÁZ 1. Mesés versek és dalok, illetve a MESE-HÁZ 2. Versek és dalok állatokról - CD gyerekeknek. Én sem gondoltam volna, hogy „beválik”, de amikor a szomszéd kisgyerekes anyuka már perceken keresztül bizonygatta, hogy Adél mennyire szereti, és hogy neki is mennyire tetszik, kölcsönkértem tőle, és meghallgattuk a fiúkkal. Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter mond verset az első lemezen, Koltai Róbert és Pogány Judit a másodikon. Zenél a Kaláka és T. Horváth József. A színészek (a nagy kedvenc, Rudolf Péter most sem okozott csalódást) remek előadása, a már ismert versekre való újbóli rácsodálkozás, az ismeretlen versek és szerzőik megkedvelése (például Tamkó Sirató Károly, aki Weöres Sándorhoz hasonló remekműveket alkotott), és a fülbemászóan dallamos, megzenésített versek minden korosztálynak szólnak. Az egyik vers például annyira megtetszett a nagyobbik fiamnak, annyira „magába szívta” minden szavát, hogy talán a harmadszori meghallgatás után játék közben nekem szegezte a kérdést: „Mit csináltál, te buta!” Szerencsére hamar rájöttem, hogy Gárdonyi Géza: A kutya meg a nyúl című verséből idézett. Miközben szól a Mese-ház, a fiúk nyugodtabban játszanak, mert közben a verseket is figyelik. Amikor pedig felcsendül a dal, a kisebbik táncra perdül, főleg ha Tengerecki Pálról énekelnek.
Csak ajánlani tudom mindenkinek a Mese-ház 1 és 2 CD-t, aki hozzám hasonlóan bajban van a téli „hasznos időtöltéssel”, már csak azért is, mert a Pátyi Iskolai és Községi Könyvtárból is kikölcsönözhető.
(Balogh Anita)