A Húsvétot Zalában töltöttük gyerekkoromban. Nagyapám hajnalban elment az erdőbe vargányát szedni, reggelire sonka volt meg főtt tojás, friss, erős tormával. Aztán rendszerint elbújtunk a padlásszobába, hogy ne találjanak ránk a szomszéd fiúk, mert anyukám nem szerette a locsolkodást s így én és a húgom sem. Régebben még hogy várták az eladó sorba lévő lányok ezt a napot, pedig húsvét hétfőn faluhelyen a kútból húzott vízzel locsolták meg a lányokat, vagy nemes egyszerűséggel egy patakba vetették őket! Mára minden megváltozott: én is. Tavaly sms-t küldtem a környék legényeinek: „Szeretettel és finom sütivel várjuk a locsolókat holnap!” – Nem szerettem volna, ha akár én, akár a két kislányom „elhervad”…
Azonban ünnepek alatt sem áll meg az élet, két tojásfestés között is tesszük a dolgunk: gyerekeinknek ovit, iskolát keresünk, önfejlesztő tréningekre járunk, életet mentünk…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Milyen igaz :)
Megjegyzés küldése