2008. március 4., kedd

NÉGYSZEMKÖZT – Óvodába megyek! Iskolás leszek! – ahogy a pszichológus, Soós Zsuzsanna látja

Hát eljött… Ez a nap is eljött. Már csak kettőt kell aludni, és Soma óvodába megy. Igaz, még csak heti egy napot, de az anyai szívnek először még ez is sok. Nem, nem akarom túlaggódni és túlbonyolítani egyikünk helyzetét sem, de bevallom: nagyon örültem, hogy Soós Zsuzsanna pszichológussal az óvoda-, és iskolaérettségről beszélgethettem. Megerősítést, bíztatás, megnyugtatást vártam tőle… és szerencsére kaptam is.
- Szeretném, ha többen is megismernének. Mesélnél magadról?
- Öt éve végeztem a Pécsi Tudományegyetem pszichológia szakán. Az egyetem mellett másfél évig a töki óvodában dolgoztam, mint óvodai pszichológus. 2003 novemberében kezdtem dolgozni a 20 éve működő Százhalombattai Nevelési Tanácsadóban, közben egy évig gyesen voltam a kislányommal. A Nevelési Tanácsadóban 3-18 éves korig foglalkozunk magatartási-, beilleszkedési-, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel. Jelenleg pedagógiai szakpszichológusi képzésen veszek részt.
- Május elején elkezdődik az óvodai beíratás. Mi jellemzi az óvodaérett gyerekeket?
- Először is azt érdemes tudni, hogy mivel nagyon eltérően fejlődnek a gyerekek, ezért lehet, hogy egy gyerek már kétévesen alkalmas arra, hogy elkezdje az óvodát, más gyerek meg lehet, hogy még négyévesen sem igazán érett erre. Egy óvodaérett gyerek – legyen három vagy négyéves – megérett arra, hogy egy közösség tagja legyen: együtt tud működni a többiekkel, a gyerekkel és az óvónőkkel egyaránt, illetve el tudja fogadni, hogy vannak bizonyos szabályok. Ma a legfontosabb kritérium mégis az, hogy szobatiszta legyen, legalábbis nappalra. Szintén fontos a folyamatos beszéd, hogy meg tudja értetni magát.
- Miről szól, miről szóljon az óvoda?
- Egyértelműen a játékról kell, hogy szóljon. Fontosak a csoportos tevékenységek, az együtt játszás, a mozgás a szabadban. Az utolsó évben viszont nem árt, ha a gyerekek hozzászoknak ahhoz, hogy vannak bizonyos ismétlődő feladatok. De ezek inkább játékos, szemléletes, „életszagú” feladatok legyenek. Az iskolához szükséges képességek az iskolaérettség kis részét képezik, azok a funkciók, amelyeknek meg kell érnie az iskolára, előbb-utóbb úgyis megérnek.
- Milyen óvodát válasszunk?
- Alapvetően csoportot és óvónőt kell választani. Azt javaslom mindenkinek, aki tanácstalan, hogy még beiratkozás előtt nézzen meg több csoportot, találkozzon több óvónővel, és akkor könnyebben el tudja dönteni, hogy melyiket válassza. Nézze meg, hogyan foglakozik az óvónő a gyerekekkel, milyen a légkör a csoportban stb. Természetesen a gyerekkel együtt érdemes megnézni az ovit és a foglalkozásokat, akkor a szülő látja, hogy a gyerek melyik csoportba megy be szívesen, melyik óvónőhöz megy oda inkább. Ebben egy kicsit lehet a gyerekekre hagyatkozni. Akkor jó, ha az óvónő és a gyerek személyisége illik, passzol egymáshoz. A Pátyolgató Óvoda a beiratkozás előtt nyílt, ismerkedési napokat tart, érdemes élni a lehetőséggel. (Az óvodai nyílt napokról és a beiratkozásról bővebben az interjú végén olvashatnak.)
- Milyen a jó óvónő?
- A legfontosabb, hogy a különféle gyerekekhez különféle módszereket tudjon találni. Ismerje őket annyira, hogy tudja: melyiket mivel és hogyan lehet „megfogni”, a figyelmét lekötni. Legyen kreatív, találja meg velük a hangot. Legyen benne jó sok szeretet, türelem, nyugodtság. Az adott helyzetekre jó megoldásokat tudjon találni, minél több játékot, éneket, verset, mondókát ismerjen. Olyan személyisége legyen, hogy a gyerekek köré gyűljenek, figyeljenek, hallgassanak rá. Mivel én mostanában úgy tapasztalom, hogy egyre több a problémás gyerek: erre szakmailag fel kell készülni. Nem árt, ha továbbképzéseken vesznek részt az óvónők.
- Mi a helyes szülői magatartás? Hogyan tudjuk segíteni a gyermek első ovis napjait?
- A szülői hozzáálláson sok múlik: a pozitívumokat hangsúlyozzuk, milyen jó lesz neki az oviban, milyen jókat fog játszani, milyen sok barátja lesz. Sétáljunk el az ovi felé, nézzük meg az udvaron játszó gyerekeket. Eljátszhatja pl. a szülő macikkal, bábokkal, hogy oviba megyünk, mit jelent az, mi történik az oviban stb. Az is sokat segít, ha a gyerek már ovi előtt megszokja, hogy máshol, másvalakivel is lehet, mint az anyjával, a szüleivel. Ne az óvodába lépéskor szembesüljön először azzal, hogy „idegen” helyen van. A napi ritmust is érdemes már korábban az ovi ritmusához igazítani, ne a beszoktatás első napján kezdjük el a „korán kelést-korán fekvést”. Beszoktatásnál az elhatározás a legfontosabb, hogy tényleg „be fogunk szokni”, mert ha szülőben van egy kis bizonytalanság, egy kis szorongás, akkor azt a gyerek megérzi, és esetleg ő is rájátszik. Szoronghat egy szülő, ha pl. nem biztos abban, hogy jó helyre adta. Általában két hét a beszoktatás. Fontos, hogy az első napokban ott legyen a szülő is, amíg a gyerek megismeri a helyet, az óvónőt, a gyerekeket. Ha a gyerek bölcsődés volt, akkor az óvodában is érdemes végigjárni a beszoktatás menetét, hiszen egy egészen új közösséget kell megismernie a gyereknek. A beszoktatásnak legyen egy üteme, ha már eljutottunk odáig, hogy itt marad, akkor fel kell arra készülni, hogy a gyerek „próbálkozni fog”: az elválás nyílván nehéz, sír stb. Ilyenkor nem jó, ha ott maradunk megvigasztalni, ha csak „húzzuk az időt”.
- Térjünk át az iskolásokra. Mit jelent az iskolaérettség?
- Már a nevében hordozza, hogy ez egy „érettségi” folyamat: a gyermeknek meg kell érnie arra, hogy iskolába menjen. Ez a folyamat általában a 6-7. életév végére bezáródik. Az a tanköteles gyermek, aki az iskolakezdés évében, május 31-ig betölti a 6. életévét. Óvodában addig maradhat, amíg a 7. életévét be nem tölti az adott év augusztus 31-ig. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31. utáni időpontban született. Ha a szülő és az óvónő is egyetért, hogy a gyerek menjen iskolába, vagy még maradjon oviban, akkor nincs gond. A nem egyértelmű a helyzetekben segít a nevelési tanácsadó, ahova iskolaérettségi vizsgálatra lehet - és vitás esetben kell is - vinni a gyereket. A végső döntést a szülő joga és felelőssége meghozni. Fontos, hogy a gyermek biológiailag, fiziológiailag is érett legyen az iskolára: bírja a terhelést, az ülést, a kevés mozgást, az iskolatáska cipelését. Szociálisan is megérjen arra, hogy együttműködjön a többiekkel, alkalmazkodjon az új helyzetekhez, új társakhoz, figyelni tudjon a pedagógusra. Az a nagycsoportos gyerek, aki megérett, vagy érni kezd az iskolára, szívesen old meg feladatokat - főleg, ha dicsérik, ha sikerélménye van -, szaknyelven úgy mondjuk: „feladattudata van”. Fontos, hogy a monotóniát hogyan tűri, megfelelő tempóban végezze a feladatokat, ne legyen túl lassú, mert ha elmarad az iskolában, azt nagyon nehéz behozni. Fontos az általános tájékozottság, hogy tudja érzékelni a gondolkodásban a rész-egész viszonyát, analógiás gondolkodása, az oksági viszonyok felismerése megfelelő legyen, számfogalma mennyire kialakult (tudja, hogy a számok mire valók, tudja a mennyiségeket egyeztetni) stb.
De a legfontosabb, hogy mindig a gyermeket nézzük: ha a gyermek már 6 évesen megérett az iskolára, akkor a szülő nagyon rosszat tesz vele, ha még egy évig visszatartja, mert ezzel már nem segítjük a fejlődését. De az is igaz, hogy nagyobb kárt okozunk a gyermeknek, ha már akkor iskolába íratjuk, amikor ő még nem érett meg erre.
- Milyen szempont alapján válasszunk iskolát?
- Az iskolaválasztással kapcsolatban is az kellene, hogy domináljon, hogy milyen a tanító néni. Hiába választ a szülő „különleges” iskolát, ha az a tanító néni nem felel meg a gyereknek. Az iskola első négy éve inkább arról kell, hogy szóljon, hogy milyen kapcsolatba kerül a gyermek és a tanító néni, hogy tudnak együtt dolgozni stb. Az első év rendkívül meghatározó egy gyerek életében: itt alakul ki az iskolához fűződő viszonya, kiderül mennyire motivált a tanulásban, a tudás megszerzésében. De pl. egy nagy mozgásigényű gyermeknek sporttagozatos iskolát kereshetünk, vagy aki nagyon muzikális, annak zenetagozatosat. Ha lehet látni a gyermek „irányultságát”, hogy mi az, amivel szívesen foglalkozik, akkor érdemes körbenézni, hogy milyen lehetőségek vannak. De ettől függetlenül a tanító nénit érdemes minél alaposabban megismerni, pl. az iskola által szervezett nyílt napokon. Itt Pátyon az ősz óta tartó „Kukucskáló” nagyon sikeres, sokkal több gyermeket írattak be a szülők ennek köszönhetően. Ha a szülők beleláthatnak abba, hogy hogyan működik itt helyben az iskola, rájönnek, hogy Pátyon is találnak megfelelő pedagógusokat. Én azt gondolom, hogy főleg alsó tagozatban még az is fontos, hogy a gyermeknek ismerős legyen a hely, az utcák, minél kevesebbet kelljen utazni, ha lehet gyalog, sétálva menjünk az iskolába. Legyenek helybéli, iskolás barátai. Ha megvan benne egy érzelmi biztonság, amit legfőképp a család tud egy gyermeknek nyújtani, akkor sokkal könnyebben fog érvényesülni, teljesíteni az iskolában (később: felső tagozatban, gimnáziumban is).
- Milyen a jó iskola?
- Az első évben mindenképpen biztosítania kellene egy rugalmas átmenetet az óvodából az iskolába: ha látja a tanító néni, hogy a gyerekek fáradnak, akkor ne ragaszkodjon a 45 perc kitöltéséhez, legyenek rövidebbek az órák, abban a pár percben inkább játszanak, levegőzzenek. Legyen elég idő mindenre, főleg az alapokra (írás, olvasás, számolás), ne legyenek túlhajszolva, ne legyen húsz kilós az iskolatáska. Nem az a fontos, hogy mennyi idő alatt tanul meg egy gyerek írni-olvasni, csak tanuljon meg jó alaposan, a saját maga ütemében, hogy később is örömet találjon ebben.
- Milyen a jó tanító néni?
- A tanító néni jó, ha egy kicsit „tyúkanyós”, de azért nem árt, ha már van egy kis „távolság” a tanító néni és a gyerekek között: valamennyire érezzék a gyerekek, hogy már más helyzetben, más helyen vannak. Tudjon személyre szabottan figyelni a gyerekekre, ne skatulyázza őket be. Az egyéni képességek alapján tanítsa és értékelje őket. Legyen barátságos, nyitott, kedves, szülőkkel is tartsa a kapcsolatot. Az iskolaérett gyerek kíváncsi az őt körülvevő világra, meg akarja ismerni, mindent tudni akar. Az iskolának, a jó tanító néninek az a feladata, hogy ezt a kíváncsiságot folyamatosan fenntartsa. Ha ezt sikerült fenntartania, akkor jó egy pedagógus. Általában a pedagógus szabadsága eldönteni, hogy milyen tankönyvet választ. Gyakran ez is sokat számít, mert egy nehéz vagy unalmas tankönyv elveheti a gyerekek kedvét, csökkenti az érdeklődésüket. A kíváncsiság kell, hogy mozgassa a tanulási folyamatokat: hogy a gyerek önmaga motivált legyen az újabb és újabb ismeretek megszerzésében.
- Milyen a helyes szülői hozzáállás? Hogyan tudjuk segíteni egy gyermek iskolakezdését?
- Az iskolánál még fontosabb a szülői hozzáállás: ha a gyerek azt érzi a szülein, hogy valami ellenszenvük, rossz élményük van az iskolával szemben, ez az ellenszenv benne is erősebb lesz. Fontos, hogy a szülő és a pedagógus által is kellőképpen motiválva legyen, legyenek sikerélményei. Törekedjünk arra, hogy iskola után még együtt lehessen a szüleivel, közösen játsszanak, együtt vacsorázzanak stb. Egy iskolás gyereknek a játék még ugyanolyan fontos, mint egy óvodásnak. Mozgásra, pihenésre, játékra ugyanúgy szakítsunk időt. A házi feladatot is a minimálisra kellene csökkenteni: jó, ha egy gyerek megtanulja, hogy bizonyos dolgokat „meg kell csinálnia”, de minél kevesebb a házi feladat, annál jobb. A házi feladatok elkészítésében már elsőben el kell kezdeni az önállóság kialakítását, folyamatosan rá kell vezetni a gyereket, hogy bizonyos dolgokat egyedül kell elvégeznie. Így már az elején kialakul benne, hogy ez az ő dolga, ez az ő feladata. Meg kell tanulnia, hogy házi feladatot nem a szüleinek és a szülei miatt végzi el, hanem neki fontos.
- Nagyon sok kérdésem lenne még, amire – főleg helyhiány miatt - nem tudtunk bővebben kitérni, pl. érdekelne, hogyan zajlik a munka a nevelési tanácsadóban, vagy mit tegyenek a szülők, ha az óvodában, iskolában váratlan problémákkal (beilleszkedési, viselkedési, tanulási stb.) találkoznak.
- Továbbra is szívesen válaszolok a Pátyi Lurkó hasábjain mindenre, amire kíváncsiak vagytok ti, vagy akár az olvasók. Szerintem is fontos, hogy a szülők belelássanak a munkánkba, hogy jobban megismerjék, mi történik a nevelési tanácsadóban: ha megismerik, talán bátrabban fordulnak hozzánk. Az óvodában és iskolában felmerülő problémákról, azok megoldási lehetőségeiről is szívesen beszélek. Ha ezekkel a témákkal kapcsolatban, vagy bármilyen más, gyermekét érintő témával kapcsolatban valakinek kérdése lenne, az a patygyerek@freemail.hu címre elküldheti.

A Pátyolgató Óvoda nyílt napjainak időpontjai:
2008. március 25. Iskola utcai épületben

(Cím: 2071 Páty, Iskola u. 18.)
2008. március 26. a központi „új” épületben

(Cím: 2071 Páty, Rákóczi u. 19.),
2008. március 27. a Csibe Oviban

(Cím: 2071 Páty, Rákóczi u. 17.)
Mindhárom épületben reggel 8.30-11.30-ig
fogadják az óvónők az érdeklődő szülőket és gyermekeket.
Óvodai beíratás időpontja:
A Pátyolgató Óvodába a gyermekek előjegyzése (beíratása) a 2008/2009. nevelési évre 2008. május 5-től május 9-ig lesz, a faluban kifüggesztett hirdetményekben megjelölt időpontokban és helyszíneken.
(Balogh Anita)

Nincsenek megjegyzések: