A Húsvétot Zalában töltöttük gyerekkoromban. Nagyapám hajnalban elment az erdőbe vargányát szedni, reggelire sonka volt meg főtt tojás, friss, erős tormával. Aztán rendszerint elbújtunk a padlásszobába, hogy ne találjanak ránk a szomszéd fiúk, mert anyukám nem szerette a locsolkodást s így én és a húgom sem. Régebben még hogy várták az eladó sorba lévő lányok ezt a napot, pedig húsvét hétfőn faluhelyen a kútból húzott vízzel locsolták meg a lányokat, vagy nemes egyszerűséggel egy patakba vetették őket! Mára minden megváltozott: én is. Tavaly sms-t küldtem a környék legényeinek: „Szeretettel és finom sütivel várjuk a locsolókat holnap!” – Nem szerettem volna, ha akár én, akár a két kislányom „elhervad”…
Azonban ünnepek alatt sem áll meg az élet, két tojásfestés között is tesszük a dolgunk: gyerekeinknek ovit, iskolát keresünk, önfejlesztő tréningekre járunk, életet mentünk…
2008. március 4., kedd
NÉGYSZEMKÖZT – Óvodába megyek! Iskolás leszek! – ahogy a pszichológus, Soós Zsuzsanna látja
Hát eljött… Ez a nap is eljött. Már csak kettőt kell aludni, és Soma óvodába megy. Igaz, még csak heti egy napot, de az anyai szívnek először még ez is sok. Nem, nem akarom túlaggódni és túlbonyolítani egyikünk helyzetét sem, de bevallom: nagyon örültem, hogy Soós Zsuzsanna pszichológussal az óvoda-, és iskolaérettségről beszélgethettem. Megerősítést, bíztatás, megnyugtatást vártam tőle… és szerencsére kaptam is. 
- Szeretném, ha többen is megismernének. Mesélnél magadról?
- Öt éve végeztem a Pécsi Tudományegyetem pszichológia szakán. Az egyetem mellett másfél évig a töki óvodában dolgoztam, mint óvodai pszichológus. 2003 novemberében kezdtem dolgozni a 20 éve működő Százhalombattai Nevelési Tanácsadóban, közben egy évig gyesen voltam a kislányommal. A Nevelési Tanácsadóban 3-18 éves korig foglalkozunk magatartási-, beilleszkedési-, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel. Jelenleg pedagógiai szakpszichológusi képzésen veszek részt.
- Május elején elkezdődik az óvodai beíratás. Mi jellemzi az óvodaérett gyerekeket?
- Először is azt érdemes tudni, hogy mivel nagyon eltérően fejlődnek a gyerekek, ezért lehet, hogy egy gyerek már kétévesen alkalmas arra, hogy elkezdje az óvodát, más gyerek meg lehet, hogy még négyévesen sem igazán érett erre. Egy óvodaérett gyerek – legyen három vagy négyéves – megérett arra, hogy egy közösség tagja legyen: együtt tud működni a többiekkel, a gyerekkel és az óvónőkkel egyaránt, illetve el tudja fogadni, hogy vannak bizonyos szabályok. Ma a legfontosabb kritérium mégis az, hogy szobatiszta legyen, legalábbis nappalra. Szintén fontos a folyamatos beszéd, hogy meg tudja értetni magát.
- Miről szól, miről szóljon az óvoda?
- Egyértelműen a játékról kell, hogy szóljon. Fontosak a csoportos tevékenységek, az együtt játszás, a mozgás a szabadban. Az utolsó évben viszont nem árt, ha a gyerekek hozzászoknak ahhoz, hogy vannak bizonyos ismétlődő feladatok. De ezek inkább játékos, szemléletes, „életszagú” feladatok legyenek. Az iskolához szükséges képességek az iskolaérettség kis részét képezik, azok a funkciók, amelyeknek meg kell érnie az iskolára, előbb-utóbb úgyis megérnek.
- Milyen óvodát válasszunk?
- Alapvetően csoportot és óvónőt kell választani. Azt javaslom mindenkinek, aki tanácstalan, hogy még beiratkozás előtt nézzen meg több csoportot, találkozzon több óvónővel, és akkor könnyebben el tudja dönteni, hogy melyiket válassza. Nézze meg, hogyan foglakozik az óvónő a gyerekekkel, milyen a légkör a csoportban stb. Természetesen a gyerekkel együtt érdemes megnézni az ovit és a foglalkozásokat, akkor a szülő látja, hogy a gyerek melyik csoportba megy be szívesen, melyik óvónőhöz megy oda inkább. Ebben egy kicsit lehet a gyerekekre hagyatkozni. Akkor jó, ha az óvónő és a gyerek személyisége illik, passzol egymáshoz. A Pátyolgató Óvoda a beiratkozás előtt nyílt, ismerkedési napokat tart, érdemes élni a lehetőséggel. (Az óvodai nyílt napokról és a beiratkozásról bővebben az interjú végén olvashatnak.)
- Milyen a jó óvónő?
- A legfontosabb, hogy a különféle gyerekekhez különféle módszereket tudjon találni. Ismerje őket annyira, hogy tudja: melyiket mivel és hogyan lehet „megfogni”, a figyelmét lekötni. Legyen kreatív, találja meg velük a hangot. Legyen benne jó sok szeretet, türelem, nyugodtság. Az adott helyzetekre jó megoldásokat tudjon találni, minél több játékot, éneket, verset, mondókát ismerjen. Olyan személyisége legyen, hogy a gyerekek köré gyűljenek, figyeljenek, hallgassanak rá. Mivel én mostanában úgy tapasztalom, hogy egyre több a problémás gyerek: erre szakmailag fel kell készülni. Nem árt, ha továbbképzéseken vesznek részt az óvónők.
- Mi a helyes szülői magatartás? Hogyan tudjuk segíteni a gyermek első ovis napjait?
- A szülői hozzáálláson sok múlik: a pozitívumokat hangsúlyozzuk, milyen jó lesz neki az oviban, milyen jókat fog játszani, milyen sok barátja lesz. Sétáljunk el az ovi felé, nézzük meg az udvaron játszó gyerekeket. Eljátszhatja pl. a szülő macikkal, bábokkal, hogy oviba megyünk, mit jelent az, mi történik az oviban stb. Az is sokat segít, ha a gyerek már ovi előtt megszokja, hogy máshol, másvalakivel is lehet, mint az anyjával, a szüleivel. Ne az óvodába lépéskor szembesüljön először azzal, hogy „idegen” helyen van. A napi ritmust is érdemes már korábban az ovi ritmusához igazítani, ne a beszoktatás első napján kezdjük el a „korán kelést-korán fekvést”. Beszoktatásnál az elhatározás a legfontosabb, hogy tényleg „be fogunk szokni”, mert ha szülőben van egy kis bizonytalanság, egy kis szorongás, akkor azt a gyerek megérzi, és esetleg ő is rájátszik. Szoronghat egy szülő, ha pl. nem biztos abban, hogy jó helyre adta. Általában két hét a beszoktatás. Fontos, hogy az első napokban ott legyen a szülő is, amíg a gyerek megismeri a helyet, az óvónőt, a gyerekeket. Ha a gyerek bölcsődés volt, akkor az óvodában is érdemes végigjárni a beszoktatás menetét, hiszen egy egészen új közösséget kell megismernie a gyereknek. A beszoktatásnak legyen egy üteme, ha már eljutottunk odáig, hogy itt marad, akkor fel kell arra készülni, hogy a gyerek „próbálkozni fog”: az elválás nyílván nehéz, sír stb. Ilyenkor nem jó, ha ott maradunk megvigasztalni, ha csak „húzzuk az időt”.
- Térjünk át az iskolásokra. Mit jelent az iskolaérettség?
- Már a nevében hordozza, hogy ez egy „érettségi” folyamat: a gyermeknek meg kell érnie arra, hogy iskolába menjen. Ez a folyamat általában a 6-7. életév végére bezáródik. Az a tanköteles gyermek, aki az iskolakezdés évében, május 31-ig betölti a 6. életévét. Óvodában addig maradhat, amíg a 7. életévét be nem tölti az adott év augusztus 31-ig. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31. utáni időpontban született. Ha a szülő és az óvónő is egyetért, hogy a gyerek menjen iskolába, vagy még maradjon oviban, akkor nincs gond. A nem egyértelmű a helyzetekben segít a nevelési tanácsadó, ahova iskolaérettségi vizsgálatra lehet - és vitás esetben kell is - vinni a gyereket. A végső döntést a szülő joga és felelőssége meghozni. Fontos, hogy a gyermek biológiailag, fiziológiailag is érett legyen az iskolára: bírja a terhelést, az ülést, a kevés mozgást, az iskolatáska cipelését. Szociálisan is megérjen arra, hogy együttműködjön a többiekkel, alkalmazkodjon az új helyzetekhez, új társakhoz, figyelni tudjon a pedagógusra. Az a nagycsoportos gyerek, aki megérett, vagy érni kezd az iskolára, szívesen old meg feladatokat - főleg, ha dicsérik, ha sikerélménye van -, szaknyelven úgy mondjuk: „feladattudata van”. Fontos, hogy a monotóniát hogyan tűri, megfelelő tempóban végezze a feladatokat, ne legyen túl lassú, mert ha elmarad az iskolában, azt nagyon nehéz behozni. Fontos az általános tájékozottság, hogy tudja érzékelni a gondolkodásban a rész-egész viszonyát, analógiás gondolkodása, az oksági viszonyok felismerése megfelelő legyen, számfogalma mennyire kialakult (tudja, hogy a számok mire valók, tudja a mennyiségeket egyeztetni) stb.
De a legfontosabb, hogy mindig a gyermeket nézzük: ha a gyermek már 6 évesen megérett az iskolára, akkor a szülő nagyon rosszat tesz vele, ha még egy évig visszatartja, mert ezzel már nem segítjük a fejlődését. De az is igaz, hogy nagyobb kárt okozunk a gyermeknek, ha már akkor iskolába íratjuk, amikor ő még nem érett meg erre.
- Milyen szempont alapján válasszunk iskolát?
- Az iskolaválasztással kapcsolatban is az kellene, hogy domináljon, hogy milyen a tanító néni. Hiába választ a szülő „különleges” iskolát, ha az a tanító néni nem felel meg a gyereknek. Az iskola első négy éve inkább arról kell, hogy szóljon, hogy milyen kapcsolatba kerül a gyermek és a tanító néni, hogy tudnak együtt dolgozni stb. Az első év rendkívül meghatározó egy gyerek életében: itt alakul ki az iskolához fűződő viszonya, kiderül mennyire motivált a tanulásban, a tudás megszerzésében. De pl. egy nagy mozgásigényű gyermeknek sporttagozatos iskolát kereshetünk, vagy aki nagyon muzikális, annak zenetagozatosat. Ha lehet látni a gyermek „irányultságát”, hogy mi az, amivel szívesen foglalkozik, akkor érdemes körbenézni, hogy milyen lehetőségek vannak. De ettől függetlenül a tanító nénit érdemes minél alaposabban megismerni, pl. az iskola által szervezett nyílt napokon. Itt Pátyon az ősz óta tartó „Kukucskáló” nagyon sikeres, sokkal több gyermeket írattak be a szülők ennek köszönhetően. Ha a szülők beleláthatnak abba, hogy hogyan működik itt helyben az iskola, rájönnek, hogy Pátyon is találnak megfelelő pedagógusokat. Én azt gondolom, hogy főleg alsó tagozatban még az is fontos, hogy a gyermeknek ismerős legyen a hely, az utcák, minél kevesebbet kelljen utazni, ha lehet gyalog, sétálva menjünk az iskolába. Legyenek helybéli, iskolás barátai. Ha megvan benne egy érzelmi biztonság, amit legfőképp a család tud egy gyermeknek nyújtani, akkor sokkal könnyebben fog érvényesülni, teljesíteni az iskolában (később: felső tagozatban, gimnáziumban is).
- Milyen a jó iskola?
- Az első évben mindenképpen biztosítania kellene egy rugalmas átmenetet az óvodából az iskolába: ha látja a tanító néni, hogy a gyerekek fáradnak, akkor ne ragaszkodjon a 45 perc kitöltéséhez, legyenek rövidebbek az órák, abban a pár percben inkább játszanak, levegőzzenek. Legyen elég idő mindenre, főleg az alapokra (írás, olvasás, számolás), ne legyenek túlhajszolva, ne legyen húsz kilós az iskolatáska. Nem az a fontos, hogy mennyi idő alatt tanul meg egy gyerek írni-olvasni, csak tanuljon meg jó alaposan, a saját maga ütemében, hogy később is örömet találjon ebben.
- Milyen a jó tanító néni?
- A tanító néni jó, ha egy kicsit „tyúkanyós”, de azért nem árt, ha már van egy kis „távolság” a tanító néni és a gyerekek között: valamennyire érezzék a gyerekek, hogy már más helyzetben, más helyen vannak. Tudjon személyre szabottan figyelni a gyerekekre, ne skatulyázza őket be. Az egyéni képességek alapján tanítsa és értékelje őket. Legyen barátságos, nyitott, kedves, szülőkkel is tartsa a kapcsolatot. Az iskolaérett gyerek kíváncsi az őt körülvevő világra, meg akarja ismerni, mindent tudni akar. Az iskolának, a jó tanító néninek az a feladata, hogy ezt a kíváncsiságot folyamatosan fenntartsa. Ha ezt sikerült fenntartania, akkor jó egy pedagógus. Általában a pedagógus szabadsága eldönteni, hogy milyen tankönyvet választ. Gyakran ez is sokat számít, mert egy nehéz vagy unalmas tankönyv elveheti a gyerekek kedvét, csökkenti az érdeklődésüket. A kíváncsiság kell, hogy mozgassa a tanulási folyamatokat: hogy a gyerek önmaga motivált legyen az újabb és újabb ismeretek megszerzésében.
- Milyen a helyes szülői hozzáállás? Hogyan tudjuk segíteni egy gyermek iskolakezdését?
- Az iskolánál még fontosabb a szülői hozzáállás: ha a gyerek azt érzi a szülein, hogy valami ellenszenvük, rossz élményük van az iskolával szemben, ez az ellenszenv benne is erősebb lesz. Fontos, hogy a szülő és a pedagógus által is kellőképpen motiválva legyen, legyenek sikerélményei. Törekedjünk arra, hogy iskola után még együtt lehessen a szüleivel, közösen játsszanak, együtt vacsorázzanak stb. Egy iskolás gyereknek a játék még ugyanolyan fontos, mint egy óvodásnak. Mozgásra, pihenésre, játékra ugyanúgy szakítsunk időt. A házi feladatot is a minimálisra kellene csökkenteni: jó, ha egy gyerek megtanulja, hogy bizonyos dolgokat „meg kell csinálnia”, de minél kevesebb a házi feladat, annál jobb. A házi feladatok elkészítésében már elsőben el kell kezdeni az önállóság kialakítását, folyamatosan rá kell vezetni a gyereket, hogy bizonyos dolgokat egyedül kell elvégeznie. Így már az elején kialakul benne, hogy ez az ő dolga, ez az ő feladata. Meg kell tanulnia, hogy házi feladatot nem a szüleinek és a szülei miatt végzi el, hanem neki fontos.
- Nagyon sok kérdésem lenne még, amire – főleg helyhiány miatt - nem tudtunk bővebben kitérni, pl. érdekelne, hogyan zajlik a munka a nevelési tanácsadóban, vagy mit tegyenek a szülők, ha az óvodában, iskolában váratlan problémákkal (beilleszkedési, viselkedési, tanulási stb.) találkoznak.
- Továbbra is szívesen válaszolok a Pátyi Lurkó hasábjain mindenre, amire kíváncsiak vagytok ti, vagy akár az olvasók. Szerintem is fontos, hogy a szülők belelássanak a munkánkba, hogy jobban megismerjék, mi történik a nevelési tanácsadóban: ha megismerik, talán bátrabban fordulnak hozzánk. Az óvodában és iskolában felmerülő problémákról, azok megoldási lehetőségeiről is szívesen beszélek. Ha ezekkel a témákkal kapcsolatban, vagy bármilyen más, gyermekét érintő témával kapcsolatban valakinek kérdése lenne, az a patygyerek@freemail.hu címre elküldheti.
A Pátyolgató Óvoda nyílt napjainak időpontjai:
2008. március 25. Iskola utcai épületben
(Cím: 2071 Páty, Iskola u. 18.)
2008. március 26. a központi „új” épületben
(Cím: 2071 Páty, Rákóczi u. 19.),
2008. március 27. a Csibe Oviban
(Cím: 2071 Páty, Rákóczi u. 17.)
Mindhárom épületben reggel 8.30-11.30-ig fogadják az óvónők az érdeklődő szülőket és gyermekeket.
Óvodai beíratás időpontja:
A Pátyolgató Óvodába a gyermekek előjegyzése (beíratása) a 2008/2009. nevelési évre 2008. május 5-től május 9-ig lesz, a faluban kifüggesztett hirdetményekben megjelölt időpontokban és helyszíneken.
(Balogh Anita)
- Szeretném, ha többen is megismernének. Mesélnél magadról?
- Öt éve végeztem a Pécsi Tudományegyetem pszichológia szakán. Az egyetem mellett másfél évig a töki óvodában dolgoztam, mint óvodai pszichológus. 2003 novemberében kezdtem dolgozni a 20 éve működő Százhalombattai Nevelési Tanácsadóban, közben egy évig gyesen voltam a kislányommal. A Nevelési Tanácsadóban 3-18 éves korig foglalkozunk magatartási-, beilleszkedési-, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel. Jelenleg pedagógiai szakpszichológusi képzésen veszek részt.
- Május elején elkezdődik az óvodai beíratás. Mi jellemzi az óvodaérett gyerekeket?
- Először is azt érdemes tudni, hogy mivel nagyon eltérően fejlődnek a gyerekek, ezért lehet, hogy egy gyerek már kétévesen alkalmas arra, hogy elkezdje az óvodát, más gyerek meg lehet, hogy még négyévesen sem igazán érett erre. Egy óvodaérett gyerek – legyen három vagy négyéves – megérett arra, hogy egy közösség tagja legyen: együtt tud működni a többiekkel, a gyerekkel és az óvónőkkel egyaránt, illetve el tudja fogadni, hogy vannak bizonyos szabályok. Ma a legfontosabb kritérium mégis az, hogy szobatiszta legyen, legalábbis nappalra. Szintén fontos a folyamatos beszéd, hogy meg tudja értetni magát.
- Miről szól, miről szóljon az óvoda?
- Egyértelműen a játékról kell, hogy szóljon. Fontosak a csoportos tevékenységek, az együtt játszás, a mozgás a szabadban. Az utolsó évben viszont nem árt, ha a gyerekek hozzászoknak ahhoz, hogy vannak bizonyos ismétlődő feladatok. De ezek inkább játékos, szemléletes, „életszagú” feladatok legyenek. Az iskolához szükséges képességek az iskolaérettség kis részét képezik, azok a funkciók, amelyeknek meg kell érnie az iskolára, előbb-utóbb úgyis megérnek.
- Milyen óvodát válasszunk?
- Alapvetően csoportot és óvónőt kell választani. Azt javaslom mindenkinek, aki tanácstalan, hogy még beiratkozás előtt nézzen meg több csoportot, találkozzon több óvónővel, és akkor könnyebben el tudja dönteni, hogy melyiket válassza. Nézze meg, hogyan foglakozik az óvónő a gyerekekkel, milyen a légkör a csoportban stb. Természetesen a gyerekkel együtt érdemes megnézni az ovit és a foglalkozásokat, akkor a szülő látja, hogy a gyerek melyik csoportba megy be szívesen, melyik óvónőhöz megy oda inkább. Ebben egy kicsit lehet a gyerekekre hagyatkozni. Akkor jó, ha az óvónő és a gyerek személyisége illik, passzol egymáshoz. A Pátyolgató Óvoda a beiratkozás előtt nyílt, ismerkedési napokat tart, érdemes élni a lehetőséggel. (Az óvodai nyílt napokról és a beiratkozásról bővebben az interjú végén olvashatnak.)
- Milyen a jó óvónő?
- A legfontosabb, hogy a különféle gyerekekhez különféle módszereket tudjon találni. Ismerje őket annyira, hogy tudja: melyiket mivel és hogyan lehet „megfogni”, a figyelmét lekötni. Legyen kreatív, találja meg velük a hangot. Legyen benne jó sok szeretet, türelem, nyugodtság. Az adott helyzetekre jó megoldásokat tudjon találni, minél több játékot, éneket, verset, mondókát ismerjen. Olyan személyisége legyen, hogy a gyerekek köré gyűljenek, figyeljenek, hallgassanak rá. Mivel én mostanában úgy tapasztalom, hogy egyre több a problémás gyerek: erre szakmailag fel kell készülni. Nem árt, ha továbbképzéseken vesznek részt az óvónők.
- Mi a helyes szülői magatartás? Hogyan tudjuk segíteni a gyermek első ovis napjait?
- A szülői hozzáálláson sok múlik: a pozitívumokat hangsúlyozzuk, milyen jó lesz neki az oviban, milyen jókat fog játszani, milyen sok barátja lesz. Sétáljunk el az ovi felé, nézzük meg az udvaron játszó gyerekeket. Eljátszhatja pl. a szülő macikkal, bábokkal, hogy oviba megyünk, mit jelent az, mi történik az oviban stb. Az is sokat segít, ha a gyerek már ovi előtt megszokja, hogy máshol, másvalakivel is lehet, mint az anyjával, a szüleivel. Ne az óvodába lépéskor szembesüljön először azzal, hogy „idegen” helyen van. A napi ritmust is érdemes már korábban az ovi ritmusához igazítani, ne a beszoktatás első napján kezdjük el a „korán kelést-korán fekvést”. Beszoktatásnál az elhatározás a legfontosabb, hogy tényleg „be fogunk szokni”, mert ha szülőben van egy kis bizonytalanság, egy kis szorongás, akkor azt a gyerek megérzi, és esetleg ő is rájátszik. Szoronghat egy szülő, ha pl. nem biztos abban, hogy jó helyre adta. Általában két hét a beszoktatás. Fontos, hogy az első napokban ott legyen a szülő is, amíg a gyerek megismeri a helyet, az óvónőt, a gyerekeket. Ha a gyerek bölcsődés volt, akkor az óvodában is érdemes végigjárni a beszoktatás menetét, hiszen egy egészen új közösséget kell megismernie a gyereknek. A beszoktatásnak legyen egy üteme, ha már eljutottunk odáig, hogy itt marad, akkor fel kell arra készülni, hogy a gyerek „próbálkozni fog”: az elválás nyílván nehéz, sír stb. Ilyenkor nem jó, ha ott maradunk megvigasztalni, ha csak „húzzuk az időt”.
- Térjünk át az iskolásokra. Mit jelent az iskolaérettség?
- Már a nevében hordozza, hogy ez egy „érettségi” folyamat: a gyermeknek meg kell érnie arra, hogy iskolába menjen. Ez a folyamat általában a 6-7. életév végére bezáródik. Az a tanköteles gyermek, aki az iskolakezdés évében, május 31-ig betölti a 6. életévét. Óvodában addig maradhat, amíg a 7. életévét be nem tölti az adott év augusztus 31-ig. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31. utáni időpontban született. Ha a szülő és az óvónő is egyetért, hogy a gyerek menjen iskolába, vagy még maradjon oviban, akkor nincs gond. A nem egyértelmű a helyzetekben segít a nevelési tanácsadó, ahova iskolaérettségi vizsgálatra lehet - és vitás esetben kell is - vinni a gyereket. A végső döntést a szülő joga és felelőssége meghozni. Fontos, hogy a gyermek biológiailag, fiziológiailag is érett legyen az iskolára: bírja a terhelést, az ülést, a kevés mozgást, az iskolatáska cipelését. Szociálisan is megérjen arra, hogy együttműködjön a többiekkel, alkalmazkodjon az új helyzetekhez, új társakhoz, figyelni tudjon a pedagógusra. Az a nagycsoportos gyerek, aki megérett, vagy érni kezd az iskolára, szívesen old meg feladatokat - főleg, ha dicsérik, ha sikerélménye van -, szaknyelven úgy mondjuk: „feladattudata van”. Fontos, hogy a monotóniát hogyan tűri, megfelelő tempóban végezze a feladatokat, ne legyen túl lassú, mert ha elmarad az iskolában, azt nagyon nehéz behozni. Fontos az általános tájékozottság, hogy tudja érzékelni a gondolkodásban a rész-egész viszonyát, analógiás gondolkodása, az oksági viszonyok felismerése megfelelő legyen, számfogalma mennyire kialakult (tudja, hogy a számok mire valók, tudja a mennyiségeket egyeztetni) stb.
De a legfontosabb, hogy mindig a gyermeket nézzük: ha a gyermek már 6 évesen megérett az iskolára, akkor a szülő nagyon rosszat tesz vele, ha még egy évig visszatartja, mert ezzel már nem segítjük a fejlődését. De az is igaz, hogy nagyobb kárt okozunk a gyermeknek, ha már akkor iskolába íratjuk, amikor ő még nem érett meg erre.
- Milyen szempont alapján válasszunk iskolát?
- Az iskolaválasztással kapcsolatban is az kellene, hogy domináljon, hogy milyen a tanító néni. Hiába választ a szülő „különleges” iskolát, ha az a tanító néni nem felel meg a gyereknek. Az iskola első négy éve inkább arról kell, hogy szóljon, hogy milyen kapcsolatba kerül a gyermek és a tanító néni, hogy tudnak együtt dolgozni stb. Az első év rendkívül meghatározó egy gyerek életében: itt alakul ki az iskolához fűződő viszonya, kiderül mennyire motivált a tanulásban, a tudás megszerzésében. De pl. egy nagy mozgásigényű gyermeknek sporttagozatos iskolát kereshetünk, vagy aki nagyon muzikális, annak zenetagozatosat. Ha lehet látni a gyermek „irányultságát”, hogy mi az, amivel szívesen foglalkozik, akkor érdemes körbenézni, hogy milyen lehetőségek vannak. De ettől függetlenül a tanító nénit érdemes minél alaposabban megismerni, pl. az iskola által szervezett nyílt napokon. Itt Pátyon az ősz óta tartó „Kukucskáló” nagyon sikeres, sokkal több gyermeket írattak be a szülők ennek köszönhetően. Ha a szülők beleláthatnak abba, hogy hogyan működik itt helyben az iskola, rájönnek, hogy Pátyon is találnak megfelelő pedagógusokat. Én azt gondolom, hogy főleg alsó tagozatban még az is fontos, hogy a gyermeknek ismerős legyen a hely, az utcák, minél kevesebbet kelljen utazni, ha lehet gyalog, sétálva menjünk az iskolába. Legyenek helybéli, iskolás barátai. Ha megvan benne egy érzelmi biztonság, amit legfőképp a család tud egy gyermeknek nyújtani, akkor sokkal könnyebben fog érvényesülni, teljesíteni az iskolában (később: felső tagozatban, gimnáziumban is).
- Milyen a jó iskola?
- Az első évben mindenképpen biztosítania kellene egy rugalmas átmenetet az óvodából az iskolába: ha látja a tanító néni, hogy a gyerekek fáradnak, akkor ne ragaszkodjon a 45 perc kitöltéséhez, legyenek rövidebbek az órák, abban a pár percben inkább játszanak, levegőzzenek. Legyen elég idő mindenre, főleg az alapokra (írás, olvasás, számolás), ne legyenek túlhajszolva, ne legyen húsz kilós az iskolatáska. Nem az a fontos, hogy mennyi idő alatt tanul meg egy gyerek írni-olvasni, csak tanuljon meg jó alaposan, a saját maga ütemében, hogy később is örömet találjon ebben.
- Milyen a jó tanító néni?
- A tanító néni jó, ha egy kicsit „tyúkanyós”, de azért nem árt, ha már van egy kis „távolság” a tanító néni és a gyerekek között: valamennyire érezzék a gyerekek, hogy már más helyzetben, más helyen vannak. Tudjon személyre szabottan figyelni a gyerekekre, ne skatulyázza őket be. Az egyéni képességek alapján tanítsa és értékelje őket. Legyen barátságos, nyitott, kedves, szülőkkel is tartsa a kapcsolatot. Az iskolaérett gyerek kíváncsi az őt körülvevő világra, meg akarja ismerni, mindent tudni akar. Az iskolának, a jó tanító néninek az a feladata, hogy ezt a kíváncsiságot folyamatosan fenntartsa. Ha ezt sikerült fenntartania, akkor jó egy pedagógus. Általában a pedagógus szabadsága eldönteni, hogy milyen tankönyvet választ. Gyakran ez is sokat számít, mert egy nehéz vagy unalmas tankönyv elveheti a gyerekek kedvét, csökkenti az érdeklődésüket. A kíváncsiság kell, hogy mozgassa a tanulási folyamatokat: hogy a gyerek önmaga motivált legyen az újabb és újabb ismeretek megszerzésében.
- Milyen a helyes szülői hozzáállás? Hogyan tudjuk segíteni egy gyermek iskolakezdését?
- Az iskolánál még fontosabb a szülői hozzáállás: ha a gyerek azt érzi a szülein, hogy valami ellenszenvük, rossz élményük van az iskolával szemben, ez az ellenszenv benne is erősebb lesz. Fontos, hogy a szülő és a pedagógus által is kellőképpen motiválva legyen, legyenek sikerélményei. Törekedjünk arra, hogy iskola után még együtt lehessen a szüleivel, közösen játsszanak, együtt vacsorázzanak stb. Egy iskolás gyereknek a játék még ugyanolyan fontos, mint egy óvodásnak. Mozgásra, pihenésre, játékra ugyanúgy szakítsunk időt. A házi feladatot is a minimálisra kellene csökkenteni: jó, ha egy gyerek megtanulja, hogy bizonyos dolgokat „meg kell csinálnia”, de minél kevesebb a házi feladat, annál jobb. A házi feladatok elkészítésében már elsőben el kell kezdeni az önállóság kialakítását, folyamatosan rá kell vezetni a gyereket, hogy bizonyos dolgokat egyedül kell elvégeznie. Így már az elején kialakul benne, hogy ez az ő dolga, ez az ő feladata. Meg kell tanulnia, hogy házi feladatot nem a szüleinek és a szülei miatt végzi el, hanem neki fontos.
- Nagyon sok kérdésem lenne még, amire – főleg helyhiány miatt - nem tudtunk bővebben kitérni, pl. érdekelne, hogyan zajlik a munka a nevelési tanácsadóban, vagy mit tegyenek a szülők, ha az óvodában, iskolában váratlan problémákkal (beilleszkedési, viselkedési, tanulási stb.) találkoznak.
- Továbbra is szívesen válaszolok a Pátyi Lurkó hasábjain mindenre, amire kíváncsiak vagytok ti, vagy akár az olvasók. Szerintem is fontos, hogy a szülők belelássanak a munkánkba, hogy jobban megismerjék, mi történik a nevelési tanácsadóban: ha megismerik, talán bátrabban fordulnak hozzánk. Az óvodában és iskolában felmerülő problémákról, azok megoldási lehetőségeiről is szívesen beszélek. Ha ezekkel a témákkal kapcsolatban, vagy bármilyen más, gyermekét érintő témával kapcsolatban valakinek kérdése lenne, az a patygyerek@freemail.hu címre elküldheti.
A Pátyolgató Óvoda nyílt napjainak időpontjai:
2008. március 25. Iskola utcai épületben
(Cím: 2071 Páty, Iskola u. 18.)
2008. március 26. a központi „új” épületben
(Cím: 2071 Páty, Rákóczi u. 19.),
2008. március 27. a Csibe Oviban
(Cím: 2071 Páty, Rákóczi u. 17.)
Mindhárom épületben reggel 8.30-11.30-ig fogadják az óvónők az érdeklődő szülőket és gyermekeket.
Óvodai beíratás időpontja:
A Pátyolgató Óvodába a gyermekek előjegyzése (beíratása) a 2008/2009. nevelési évre 2008. május 5-től május 9-ig lesz, a faluban kifüggesztett hirdetményekben megjelölt időpontokban és helyszíneken.
(Balogh Anita)
PÁTYI PROGRAMAJÁNLÓ – Mami-nők vagyunk!
Február elején elindult Pátyon egy program, mely sok kismama érdeklődésére számot tarthat.
A program célja, a kismamák, kisgyermekes anyukák önbizalmának növelése, önértékelésük javítása, melyre azért lehet szükség, mert a kismama lét egymással ellentétes érdekű szerepeket ölt a nőre. Kismamaként elsődlegesen meg kell felelni anyaként ugyanakkor feleségként, szerelmi társként, háziasszonyként és nem utolsó sorban „önmagaként”, saját magának. Ha a mérleg jelentősen elbillen egyik szerep javára, a másik oldal/ak/on önértékelési- vagy egyéb problémák adódhatnak.
Sokkal jobb teljesítményre képes a nő élete minden színterén, ha tudatosítani tudja magában a diszharmónia okait, és azokra megoldást tud találni. Ehhez nyújt segítséget a Mami-Nők program, melyben a kismamák korszerű, élvezetes módszerekkel, felszabadító csoportos formában, szakember vezetésével hozhatják felszínre magukból öntudatosabb, határozottabb, pozitívabb személyiségüket. A foglalkozás ideje alatt a gyermekek számára helyben, játszóházi foglalkozást biztosítunk.
A program kipróbált, 2006-ban az innovatív Kismama Reintegrációs Projekt keretében támogatta az Európai Unió és sok-sok kismama tanúsíthatja fejlesztő voltát, melyről áprilistól a projekt honlapján is lehet információt szerezni.
Február elejétől azonban, helyben is részt lehet venni ezeken a foglalkozásokon, melyekről információt Staudinger Csillától kérhetnek az érdeklődők telefonon, a 30/33-11-844-es telefonszámon, vagy e-mailben: maminokmail@gmail.com.
(Staudinger Csilla)
A program célja, a kismamák, kisgyermekes anyukák önbizalmának növelése, önértékelésük javítása, melyre azért lehet szükség, mert a kismama lét egymással ellentétes érdekű szerepeket ölt a nőre. Kismamaként elsődlegesen meg kell felelni anyaként ugyanakkor feleségként, szerelmi társként, háziasszonyként és nem utolsó sorban „önmagaként”, saját magának. Ha a mérleg jelentősen elbillen egyik szerep javára, a másik oldal/ak/on önértékelési- vagy egyéb problémák adódhatnak.
Sokkal jobb teljesítményre képes a nő élete minden színterén, ha tudatosítani tudja magában a diszharmónia okait, és azokra megoldást tud találni. Ehhez nyújt segítséget a Mami-Nők program, melyben a kismamák korszerű, élvezetes módszerekkel, felszabadító csoportos formában, szakember vezetésével hozhatják felszínre magukból öntudatosabb, határozottabb, pozitívabb személyiségüket. A foglalkozás ideje alatt a gyermekek számára helyben, játszóházi foglalkozást biztosítunk.
A program kipróbált, 2006-ban az innovatív Kismama Reintegrációs Projekt keretében támogatta az Európai Unió és sok-sok kismama tanúsíthatja fejlesztő voltát, melyről áprilistól a projekt honlapján is lehet információt szerezni.
Február elejétől azonban, helyben is részt lehet venni ezeken a foglalkozásokon, melyekről információt Staudinger Csillától kérhetnek az érdeklődők telefonon, a 30/33-11-844-es telefonszámon, vagy e-mailben: maminokmail@gmail.com.
(Staudinger Csilla)
RINGATÓ - Sárkányparipán vágtatnak
Bizony, és gyémántmadarat is mosdatnak, talpakat csikiznek, borsót főznek, kalácsot sütnek a ringatóra látogató babák és mamák. Mindezt a zene és a képzelet segítségével. Gáspárné Kovács Modeszta zenetanárral, a Ringató foglalkozások vezetőjével beszélgettem.
- Mi a Ringató? Mi a célja a foglalkozásoknak?
- A Ringató egy mára már országosra bővült zenei nevelési program, amely három évesnél kisebb gyerekek szüleinek szól. A programot a Forrai Katalin díjas énektanár, Gállné Gróh Ili hívta életre több mint 15 évvel ezelőtt. A Ringató bejegyzett védjegy, a foglalkozások minőségét, a foglalkozásvezetők szakmai felkészültségét módszertani tanfolyam és vizsga biztosítja.
Hetente egyszer jövünk össze Pátyon a művelődési házban, ahol mintát kapnak a szülők a kisgyermekkori zenei nevelés családban történő lehetőségeire kodályi elvek alapján.
- Mi történik a foglalkozásokon?
- A foglalkozásokon igényesen - kifejezetten ennek a korosztálynak - válogatott dalok, mondókák hangzanak el, legnagyobb részt a néphagyományból merítve, de mívesebb komponált gyermekdalokkal és más népek dalaival is ismerkedünk. Nem használunk gépzenét, csak tiszta, élő énekhanggal, élő hangszerjátékkal tápláljuk a gyerekek lelkivilágát. A foglalkozások részét képezik még az ölbéli játékok-lovagoltatók, hintáztatók, altatók, kéz-kar-lábjátékok, sétáltatók, melyek mind-mind erősítik, mélyítik az anya-gyermek kapcsolatot, bizonyságot adnak arra, mekkora jelentősége van a hangokkal, szavakkal való játéknak, testi kapcsolatnak, érintéseknek.
- Mi van, ha a gyermekem futkározik, nem tud egy helyben ülni?
- A gyerekek bizony nem csak futkározni szoktak a foglalkozáson, hanem kúszni-mászni, egymást szeretgetni, olykor sírni vagy aludni is. Ez mind rendben van így. A foglalkozás célja nem az, hogy a kicsiket erőnek erejével a szőnyegen tartsuk, játékra, figyelemre kényszerítsük. Nagyon fontos szem előtt tartanunk azt, hogy 3 éves kor alatt még nincs direkt tanítás, amellett ebben az életkorban még nem kitartó a figyelem. A mi feladatunk az, hogy oldott, szeretetteljes légkört teremtsünk a foglalkozásokon, és így megszülethet a varázslat. A kicsiknek nincs dolga, feladata, figyelnek, ha tudnak, ha akarnak. Tapasztalatom szerint így is minden leülepszik, amit hallanak.
- Mi történik, ha nem tiszta az énekhangom?
- Mindig elmondom az újonnan érkező, tétova mamáknak, hogy itt semmi nem kötelező, ahogy a kicsiknek nincs dolguk, úgy nekik sem „kell” énekelniük. Otthon kettesben a gyermekkel oldottabbak, de közösségben sokan tartózkodóak... Valahogy minden csoportban hasonlóképpen indult ez az elején; a mondókák, sétáltatók, hintáztatók között ültünk a szőnyegen, énekeltem a mamáknak, néhányan velem dúdolták a gyermekkorukból felsejlő dallamokat. Bíztattam őket, hogy jöjjön velem, aki ismeri, előkerült a triangulum, metallofon, és egyre bátorodtak a mamák, teltebb lett a hangzás. Hihetetlen ereje van annak, ha fiatal nők, asszonyok énekelnek együtt, ősidők óta így van ez. Ma már ismert kánonokat énekelünk 2-3 szólamban és kodály biciniumok is zengnek a foglalkozásokon. A piciknek pedig csillog a szeme, ahogy ott kuporognak az anyukájuk ölében, és bizony tátva vannak a szájacskák... A lényeg pedig ez: nem kell képzett zenésznek lennünk, vagy tökéletes hanggal rendelkeznünk ahhoz, hogy gyermekünkben felkeltsük a szépre, a jóra, az igényesre, az értékesre irányuló vágyat. A művészet eszközeivel való nevelést már ebben az életkorban el kell kezdeni. Az édesanyák, a családok feladata elsősorban az, hogy megóvják gyermekeiket a zenei és egyéb selejttől. Ha egy anyukában megvan az erre irányuló vágy és igényesség, akkor egy-két félresiklott énekhang mit sem változtat az eredményen. Arról nem is beszélve, hogy a Ringatóra járó mamák egyre tisztábban énekelnek...
- Meg tudom majd jegyezni a dalokat, játékokat?
- A foglalkozásokon többször ismételjük a dalokat, mondókákat, ölbéli játékokat. Egy -egy arc-, vagy kézsimogató, lovagoltató, höcögtető-döcögtető játék olyan rövid, pár pillanat alatt elrepül, többször újra kell, hogy játsszuk, és akkor a gyerekek egyszer csak megérzik a hangulatát, örömét, vagy fel is ismerik, rájönnek, hogy huncutkodás lesz a végén, kéredzkednek az anyukájuk ölébe, nyújtják a kezüket. A kedvelt dalokra, mondókákra, játékokra hétről-hétre visszatérünk, a mamák kérhetik is a kedvenceket, így szépen, fokozatosan bővül a repertoár.
- Mikor vannak a foglalkozások?
Nagyon örülök, hogy Pátyon nagy az igény a Ringatóra, így márciustól már két csoportban énekelünk tovább, szerdánként várom a családokat 9.30-tól 10-ig, ill. 10.15-től 10.45-ig. Bővebbet a http://www.ringato.hu/ oldalon olvashatnak, vagy a 06/20-372-7736 telefonszámon érdeklődhetnek.
- Köszönöm a beszélgetést!
- Én köszönöm.
(Kálmán Dóra)
- Mi a Ringató? Mi a célja a foglalkozásoknak?
- A Ringató egy mára már országosra bővült zenei nevelési program, amely három évesnél kisebb gyerekek szüleinek szól. A programot a Forrai Katalin díjas énektanár, Gállné Gróh Ili hívta életre több mint 15 évvel ezelőtt. A Ringató bejegyzett védjegy, a foglalkozások minőségét, a foglalkozásvezetők szakmai felkészültségét módszertani tanfolyam és vizsga biztosítja.
Hetente egyszer jövünk össze Pátyon a művelődési házban, ahol mintát kapnak a szülők a kisgyermekkori zenei nevelés családban történő lehetőségeire kodályi elvek alapján.
- Mi történik a foglalkozásokon?
- A foglalkozásokon igényesen - kifejezetten ennek a korosztálynak - válogatott dalok, mondókák hangzanak el, legnagyobb részt a néphagyományból merítve, de mívesebb komponált gyermekdalokkal és más népek dalaival is ismerkedünk. Nem használunk gépzenét, csak tiszta, élő énekhanggal, élő hangszerjátékkal tápláljuk a gyerekek lelkivilágát. A foglalkozások részét képezik még az ölbéli játékok-lovagoltatók, hintáztatók, altatók, kéz-kar-lábjátékok, sétáltatók, melyek mind-mind erősítik, mélyítik az anya-gyermek kapcsolatot, bizonyságot adnak arra, mekkora jelentősége van a hangokkal, szavakkal való játéknak, testi kapcsolatnak, érintéseknek.
- Mi van, ha a gyermekem futkározik, nem tud egy helyben ülni?- A gyerekek bizony nem csak futkározni szoktak a foglalkozáson, hanem kúszni-mászni, egymást szeretgetni, olykor sírni vagy aludni is. Ez mind rendben van így. A foglalkozás célja nem az, hogy a kicsiket erőnek erejével a szőnyegen tartsuk, játékra, figyelemre kényszerítsük. Nagyon fontos szem előtt tartanunk azt, hogy 3 éves kor alatt még nincs direkt tanítás, amellett ebben az életkorban még nem kitartó a figyelem. A mi feladatunk az, hogy oldott, szeretetteljes légkört teremtsünk a foglalkozásokon, és így megszülethet a varázslat. A kicsiknek nincs dolga, feladata, figyelnek, ha tudnak, ha akarnak. Tapasztalatom szerint így is minden leülepszik, amit hallanak.
- Mi történik, ha nem tiszta az énekhangom?
- Mindig elmondom az újonnan érkező, tétova mamáknak, hogy itt semmi nem kötelező, ahogy a kicsiknek nincs dolguk, úgy nekik sem „kell” énekelniük. Otthon kettesben a gyermekkel oldottabbak, de közösségben sokan tartózkodóak... Valahogy minden csoportban hasonlóképpen indult ez az elején; a mondókák, sétáltatók, hintáztatók között ültünk a szőnyegen, énekeltem a mamáknak, néhányan velem dúdolták a gyermekkorukból felsejlő dallamokat. Bíztattam őket, hogy jöjjön velem, aki ismeri, előkerült a triangulum, metallofon, és egyre bátorodtak a mamák, teltebb lett a hangzás. Hihetetlen ereje van annak, ha fiatal nők, asszonyok énekelnek együtt, ősidők óta így van ez. Ma már ismert kánonokat énekelünk 2-3 szólamban és kodály biciniumok is zengnek a foglalkozásokon. A piciknek pedig csillog a szeme, ahogy ott kuporognak az anyukájuk ölében, és bizony tátva vannak a szájacskák... A lényeg pedig ez: nem kell képzett zenésznek lennünk, vagy tökéletes hanggal rendelkeznünk ahhoz, hogy gyermekünkben felkeltsük a szépre, a jóra, az igényesre, az értékesre irányuló vágyat. A művészet eszközeivel való nevelést már ebben az életkorban el kell kezdeni. Az édesanyák, a családok feladata elsősorban az, hogy megóvják gyermekeiket a zenei és egyéb selejttől. Ha egy anyukában megvan az erre irányuló vágy és igényesség, akkor egy-két félresiklott énekhang mit sem változtat az eredményen. Arról nem is beszélve, hogy a Ringatóra járó mamák egyre tisztábban énekelnek...
- Meg tudom majd jegyezni a dalokat, játékokat?
- A foglalkozásokon többször ismételjük a dalokat, mondókákat, ölbéli játékokat. Egy -egy arc-, vagy kézsimogató, lovagoltató, höcögtető-döcögtető játék olyan rövid, pár pillanat alatt elrepül, többször újra kell, hogy játsszuk, és akkor a gyerekek egyszer csak megérzik a hangulatát, örömét, vagy fel is ismerik, rájönnek, hogy huncutkodás lesz a végén, kéredzkednek az anyukájuk ölébe, nyújtják a kezüket. A kedvelt dalokra, mondókákra, játékokra hétről-hétre visszatérünk, a mamák kérhetik is a kedvenceket, így szépen, fokozatosan bővül a repertoár.
- Mikor vannak a foglalkozások?
Nagyon örülök, hogy Pátyon nagy az igény a Ringatóra, így márciustól már két csoportban énekelünk tovább, szerdánként várom a családokat 9.30-tól 10-ig, ill. 10.15-től 10.45-ig. Bővebbet a http://www.ringato.hu/ oldalon olvashatnak, vagy a 06/20-372-7736 telefonszámon érdeklődhetnek.
- Köszönöm a beszélgetést!
- Én köszönöm.
(Kálmán Dóra)
2008. március 3., hétfő
KALANDRA FEL! – Irány az Arborétum!
Februári kirándulásunk egy gyönyörű, napfényes vasárnap délelőtt igazán jól sikerült. 18 kiránduló és 3 kutyus vágott neki a Nagy-szénás „derekának”. Fent az ígért kilátás, a hegyet megkerülve pedig számomra sosem látott hóvirágmező fogadott minket. 
Március 30-án az Alcsúti Arborétumot fogjuk meglátogatni, ½ 10-kor indulunk a CBA parkolójából. A 10 órás nyitásra szeretnénk odaérni, jegyárak felnőtteknek 500, gyerekeknek 300 Ft. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!(Borlai Barbara)
KINCSÜNK AZ EGÉSZSÉG – Életmentés
Szégyen, nem szégyen: ha eddig a gyerekeimmel baleset történt (leestek, beverték, felszakadt, vérzett, félrenyelt, nem vett levegőt stb.), jobb megoldás híján sikítozni kezdtem. Bárhol: egyedül, tömegben, otthon, nyílt utcán. Aztán amikor kellőképpen felhergeltem ezzel mind a fiúkat mind önmagamat, remegő kézzel, pillanatnyi ötletektől vezérelve „csináltam valamit”. Szerintem pontosan az ilyen „sikítozós-pánikolós-stresszelős” anyukáknak találta ki négy évvel ezelőtt két gyermekorvos (dr. Krivácsy Péter, dr. Benke Péter) és egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező, koraszülött csecsemőkkel foglalkozó főnővér (Sedlák Gabriella) a Léghajó Programot (Bővebben a programról: www.leghajo.hu).
Február 15-én Pátyon, a Művelődési Házban, Somogyi Tünde szervezésében nyolc pátyi és egy etyeki anyuka (és leendő anyuka) vett részt a Léghajó Program I. kurzusán. A közel 7 órás előadás és gyakorlati bemutató alatt többek között megtanultuk hogyan mérjük fel bármilyen baleset esetén, hogy mekkora a baj (gyermek légzésének, bőre színének és tudatállapotának gyors vizsgálatával), mit tegyünk láz, hányás, hasmenés esetén, hogyan állapítsuk meg a kiütések súlyosságát, illetve hogyan cselekedjünk, ha valamilyen mérgezés gyanúja áll fenn (gyógyszer, gomba, vegyszer). Az előadók természetesen a megelőzést hangsúlyozták, tapasztalataik szerint a balesetek zöme elkerülhető lenne/lett volna, ha a szülők körültekintőbbek, előrelátóbbak lennének/lettek volna. Az előadók kitértek a stresszhelyzet kezelésére is: elsajátítottuk azt a technikát, hogy hogyan tudjuk (viszonylagos) nyugodtságunkat ilyen esetekben megőrizni. A nap végén gyakorlattal egybekötve megtanultuk hogyan kell egy csecsemőt és egyévesnél nagyobb gyermeket újraéleszteni, illetve félrenyelt tárgyat eltávolítani.
Utolsóként, fejgörccsel jöttem el: sok volt az információ, megrázott maga az újraélesztés. Nem tudom, hogy képes lennék-e újraéleszteni valakit, de hogy tudnám, mit kell tenni, abban úgy érzem: biztos vagyok. Lehet, hogy sikítoznék egy jót (ezt már úgy megszoktam), de most már főleg arra törekednék, hogy a helyzet súlyosságának felmérése után tegyem a dolgom. Ajánlom mindenkinek a Léghajó Programot, aki bizonytalan magában, aki rosszul reagál balesetek esetén, aki felelősnek érzi magát gyermekei egészségéért és biztonságáért.
Somogyi Tünde (aki, azóta már „hasznosíthatta” is a tanfolyamon tanultak egy részét) újabb kurzusokat szervez itt Pátyon. Azoknak is, akik lemaradtak az I. kurzusról, és azoknak is, akik a tanfolyam II. része (melynek témái: házipatika összeállítása, betegségek, balesetek utazáskor, skarlát, bárányhimlő, agyhártya-agyvelőgyulladás, védőoltások, sebellátás a gyakorlatban) után érdeklődnének. Bővebb információkat a 06/30-95-12-335 számon, vagy a tundesom@freemail.hu e-mail címen kérhetnek.
A tanfolyamok minimum 6 fő (maximum 12 fő) esetén indulnak. Tervezett időpontok: április 4. (I. kurzus), április 11. (II. kurzus). Jelentkezési határidő: március 25.
(Balogh Anita)
Február 15-én Pátyon, a Művelődési Házban, Somogyi Tünde szervezésében nyolc pátyi és egy etyeki anyuka (és leendő anyuka) vett részt a Léghajó Program I. kurzusán. A közel 7 órás előadás és gyakorlati bemutató alatt többek között megtanultuk hogyan mérjük fel bármilyen baleset esetén, hogy mekkora a baj (gyermek légzésének, bőre színének és tudatállapotának gyors vizsgálatával), mit tegyünk láz, hányás, hasmenés esetén, hogyan állapítsuk meg a kiütések súlyosságát, illetve hogyan cselekedjünk, ha valamilyen mérgezés gyanúja áll fenn (gyógyszer, gomba, vegyszer). Az előadók természetesen a megelőzést hangsúlyozták, tapasztalataik szerint a balesetek zöme elkerülhető lenne/lett volna, ha a szülők körültekintőbbek, előrelátóbbak lennének/lettek volna. Az előadók kitértek a stresszhelyzet kezelésére is: elsajátítottuk azt a technikát, hogy hogyan tudjuk (viszonylagos) nyugodtságunkat ilyen esetekben megőrizni. A nap végén gyakorlattal egybekötve megtanultuk hogyan kell egy csecsemőt és egyévesnél nagyobb gyermeket újraéleszteni, illetve félrenyelt tárgyat eltávolítani.
Utolsóként, fejgörccsel jöttem el: sok volt az információ, megrázott maga az újraélesztés. Nem tudom, hogy képes lennék-e újraéleszteni valakit, de hogy tudnám, mit kell tenni, abban úgy érzem: biztos vagyok. Lehet, hogy sikítoznék egy jót (ezt már úgy megszoktam), de most már főleg arra törekednék, hogy a helyzet súlyosságának felmérése után tegyem a dolgom. Ajánlom mindenkinek a Léghajó Programot, aki bizonytalan magában, aki rosszul reagál balesetek esetén, aki felelősnek érzi magát gyermekei egészségéért és biztonságáért.
Somogyi Tünde (aki, azóta már „hasznosíthatta” is a tanfolyamon tanultak egy részét) újabb kurzusokat szervez itt Pátyon. Azoknak is, akik lemaradtak az I. kurzusról, és azoknak is, akik a tanfolyam II. része (melynek témái: házipatika összeállítása, betegségek, balesetek utazáskor, skarlát, bárányhimlő, agyhártya-agyvelőgyulladás, védőoltások, sebellátás a gyakorlatban) után érdeklődnének. Bővebb információkat a 06/30-95-12-335 számon, vagy a tundesom@freemail.hu e-mail címen kérhetnek.
A tanfolyamok minimum 6 fő (maximum 12 fő) esetén indulnak. Tervezett időpontok: április 4. (I. kurzus), április 11. (II. kurzus). Jelentkezési határidő: március 25.
(Balogh Anita)
LURKÓ SAROK – Tojásfestés
Március 16-án, vasárnap délután 3 és 5 óra között várunk minden gyerkőcöt a Közösségi Házba tojást díszíteni, kisebbeket rajzolni, színezni! Tojást (ha lehet olyat, amit anya kifújt előtte – a tojás alján és tetején kis lyukat kell ütni, pl. hústűvel, és erősen kifújni a tojás belsejét) feltétlenül hozzatok magatokkal, a többi anyagot a Közösségi Ház biztosítja 300 Ft hozzájárulás fejében. A lelkes tojásfestőket kis meglepetéssel jutalmazzuk!
Múlt havi Kísérletezz! Felhívásunkra lapzártáig nem érkezett helyes megfejtés, így erre március 20-ig tovább várunk, ne feledjétek, hogy értékes nyeremények várnak gazdára!
Múlt havi Kísérletezz! Felhívásunkra lapzártáig nem érkezett helyes megfejtés, így erre március 20-ig tovább várunk, ne feledjétek, hogy értékes nyeremények várnak gazdára!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
